KNOW WHAT YOU WORTH2015.08.14. 20:56, Mia
tudd mennyit érsz
 Mostanában sokat foglalkoztat az önbizalom, belső tartás, büszkeség témaköre. Főleg azért is ami jelenleg zajlik az életemben. Pár szóval már érintettem a témát az egyik előző posztban, de még mindig nem állok készen arra, hogy elmondjam. Összesen 2 ember tudja azokon kívül akikkel történik és ez így is marad még egy jó ideig. Az ilyen krízishelyzetekben, amikor az ember úgy érzi nincs kiút és nem tudja mi a helyes döntés, könnyű elveszíteni önmagunkat. Azt gondoljuk nem érünk semmit, eldobhatóak és lecserélhetőek vagyunk. Azt hajtogatjuk magunknak, hogy nesze itt vagyunk tizen-huszon évesen és semmit nem tettünk le az asztalra, elvárás-hegyek tornyosulnak jobbról-balról a szüleink, rokonaink, barátaink részéről. Minden területen meg kell felelni, miközben mi vagyunk a robbanás középpontja, körülöttünk kicsit minden széthullik míg majd mi következünk. (értitek mi zajlik a lelkemben...)
DE! Ezeknek a negatív gondolatoknak nem szabad teret engedni, mert ha egyszer bekerül az életedbe nagyon nehéz megszabadulni tőle, hozza a "barátait" is: depresszió, agresszió, lelki betegségek stb.
Tudd mennyit érsz! Értékes ember vagy, nem véletlenül születtél erre a világra. Igenis célod van, és sokra hivatattál! Büszkének kell lenned magadra, mert más úgysem lesz az, ezt magadnak kell kitaposnod és tudatosítanod. Csupa olyan ember vesz körül Bennünket akik nem akarják, hogy Neked vagy Nekem jó legyen... mert milyen már az hogy a másiknak jó!? Addig mennek és duruzsolnak a füledbe, míg vagy átfordítják a békédet nyugtalanságba vagy a rengeteg energiavámpírkodással abszolút elszívják az életerődet.
Azt mondják "fake it till you make it"; tehát lehet, hogy először bazira nem érzed úgy hogy te egy magabiztos, különleges és értékes ember vagy, de akkor is el kell kezdeni úgy viselkedni. Nem önteltségről beszélek, hanem egészséges mentális állapotról. Kezd kicsiben! Mint például én ma: kihúztam magam az utcán miközben ezek a gondolatok keringtek a fejemben: és meg kell hogy mondjam jól esett. Megláttam a tükörképemet az egyik kirakatban és a fejemtől eltekintve jó volt rám nézni :D (a savanyú képem megszüntetése nagy feladat lesz még). De hogy értsétek: világ életemben visszahúzodó voltam, inkább meghallgattam a többieket csak nehogy konfliktusba kerüljek valakivel. Akik most ismernek személyesen, ezt el sem tudnák képzelni rólam, mivel most már magamat adom. Egy vicces, kimondom-a-véleményem-akkor-is, őrült örökmozgó, éneklős-dúdolós duracell nyuszi. Ennyi. Fel kell vállalnunk akik vagyunk és tudom hogy ez sokszor nehéz! Én se így kezdtem, nekem se ment azonnal: inkább belebújtam valaki más szerepébe, mondjuk egy kedvenc karakteremébe akit egy sorozatban láttam vagy könyvben olvastam. Mert az olyan egyszerű... de egyben bazi fárasztó. AZ. NEM. TE. VAGY.
Tudd mennyit érsz. Mert igenis értékes vagy. Nem vagy átlagos. Különleges vagy. Bizony itt az ideje, hogy ezt mindannyian tudatosítsuk magunkban.
xx
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mia vagyok az oldal szerkesztője, örülök hogy a blogomra tévedtél. Amit tudni kell rólam, hogy hatalmas zeneőrült vagyok. Mindent meghallgatok, ami pedig jó, azt tovább hallgatom. Emellett gitározok, zongorázok, énekelek.. illetve ha bármilyen hangszert adnak a kezembe 10-15 perc után megy a Süss Fel Nap XD. Saját dalokat írok és hangszerelek. Főleg angolul írom a szövegeket, ha magyarul kell, akkor azt csakis különleges alkalomra. Ez az én életem értelme: A ZENE.
: nerd; music fan; singer-songwriter; arianator
; whovian; marvel; scifi&fantasy; disneyfreak; twitter; vegan; photographer; health; beauty; lessbasicbitch; starbucks; londonUK;
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Mostanában sokat foglalkoztat az önbizalom, belső tartás, büszkeség témaköre. Főleg azért is ami jelenleg zajlik az életemben. Pár szóval már érintettem a témát az egyik előző posztban, de még mindig nem állok készen arra, hogy elmondjam. Összesen 2 ember tudja azokon kívül akikkel történik és ez így is marad még egy jó ideig. Az ilyen krízishelyzetekben, amikor az ember úgy érzi nincs kiút és nem tudja mi a helyes döntés, könnyű elveszíteni önmagunkat. Azt gondoljuk nem érünk semmit, eldobhatóak és lecserélhetőek vagyunk. Azt hajtogatjuk magunknak, hogy nesze itt vagyunk tizen-huszon évesen és semmit nem tettünk le az asztalra, elvárás-hegyek tornyosulnak jobbról-balról a szüleink, rokonaink, barátaink részéről. Minden területen meg kell felelni, miközben mi vagyunk a robbanás középpontja, körülöttünk kicsit minden széthullik míg majd mi következünk. (értitek mi zajlik a lelkemben...)
Súgó